Házi telefon

Egy nagyon régi álmom valósult meg. Majdnem 10 év eltelt aközt hogy megálmodtam 10 évesen és 20 éves koromban meg is valósítottam.

Házi telefont két szoba közé. Hogy ha átcsengetek öcsémhez a másik szobába, öcsém felvegye és beszélgetni tudjunk. Az élet nagy dolgairól, meg hogy mi az élet értelme...

Az egész úgy kezdődött, hogy a 9.kerületben laktunk a Haller utcában és a nagy társasház udvarán játszottunk 5-en tesvérek. Közben arra lettem figyelmes 10 évesen hogy egy játéktelefon alkatrészei vannak szétszórva a nagy udvaron. Szenvedélyesen keresni kezdtem az alkatrészeit. Egészen különleges helyeken is találtam alkatrészeket, pl telefonkábeleket feltekerve fák tetejére(fel kellett oda mászni magasra érte) eldugott bokrokra, párkányokon hinta alat, homokozóban, stb. Megvolt a két hangszóró, az erősítője, már csak a minkrofon hiányzott. Sose láttam még telefonmikrofont, mégis sok keresgélés után kapásból kiszúrtam hogy az ott egy elektret mikrofon.

Erős késztetést éreztem az iránt hogy ebből bizony működő telefont építsek. Persze akkoriban nulla elektronikai tudással.

Volt erre vagy 10 évem átgondolni ezt a problémát.

Volt hogy feladtam és konzervdoboz telefont építettem, gyerekeknek írt kísérletes könyvből

Sok év elteltével első áttörés: Egy walkman és egy régi magnó erősítőjét felhasználva első igen bizonytalanul működő kapcsolat megépült a két szoba közé. Borzalmas kontakthibás volt, és szólt benne a Kossuth-rádió adása is!

Villanyzserelő nagyapám elérulja nekem hogy a tranzisztorok erősítenek az erősítőben, és mutat is egyet. Igen jelentős információ volt ez számomra. Éjjel nappal tranzisztoros erősítőt akartam építeni. Egyedül az "Új magyar lexikon" állt rendelkezésemre, abban is a "tranzisztor" címszó. Éjjel nappal tranzisztoros erősítőt akartam építeni. Végül sikerült is:

Ekkor már közel kerültem a megoldáshoz.

Meg is épült a már stabilan működő vonal öcsémhez. Átcsengetni még nem lehetett. Meg halk volt a vonal az egy szem tranzisztoros erősítő miatt. Csengetés helyett csak füttyentettünk egyet.

Aztán alposan elmélyülve ebben a témában megépítettem a telefon fejlett de-luxe verzióját. Ez működött a két szoba között hosszú éveken keresztül. Ez volt a valaha legsikeresebb tákolmányom, a leghasznosabb és a legtöbbet használt.

Ebbe a végső verzióban már nyomtatott áramkört építettem bele. A kartonpapírokra meg WU2 samponos flakonra épített áramköröket száműztem belőle.

A telefon erősítőjét meg a csengető áramkört egy lapra szereltem fel. Ez az egyetlen nyáklap volt a telefon lelke. Mind a két készülékbe ugyanazt az áramkört szereltem.

Kezdetben mindent kartonpapírból ragasztottam, a teljes telefon, a kagyló, és még az áramköri lapok is kartonból voltak. Ahogy lett egy kis furnér-lemezem meg műanyag lemezem, azt is felhasználtam szép lassan a telefon újjá építésekor.

A telefonkagyló maradt a régi kartonpapírból készült. A formáját magam terveztem, az ötletet valamelyik rajzfilmből merítettem. Talán Simpson családban telefonáltak ilyesmivel.

Eleinte az volt az ötlen hogy a kagyló felvétele és letétele vezérli a telefont mint az igazi telefonokban. De a mechanika bizonytalansága, a kartonpapír mechanikák erős vetemedése ezt nem tette lehetővé. Így külön kapcsolót készítettem erre a feladatra. Végülis még egy mozdulat, ha felvesszük a kagylót és kapcsolót meg kapcsoljuk. A csengetni a nyomógomb megnyomásával lehetett. Ekkor a másik telefonba épített külön hangszórón hallatszott a csengés. A csengőhang generátor saját fejlesztésű, több rájövésből, "megvilágosodásból" született. itt olvasható a hozzá tartozó cikk. Gyakorlatilag egy gyors sziréna hang.

Az erősítő rész a fenti kapcsolás továbbfejlesztése. A cél az volt hogy hangosabb legyen mint elődje. Szimplán csak megfejeétem egy végfokozattamm aminek ötletét egy walkmanból szedtem annak az áramkörének visszafejtéséből.

Az én oldalamon lévő készülékben volt a 4.5V-os zseblámpaelem ami működtette a rendszert. Nálam volt egy főkapcsoló hogy le lehessen kapcsolni egy mozdulattal a rendszert.

Ez nem véletlenül volt fontos. A telefonon rengeteget beszélgettem Ádám öcsémmel. Lelkitársak voltunk akkoriban. Ez még nem is volt gond, mert ettől még személyesen is beszélgethettünk. Csakhogy a beszélgetés olyan este 10 körül jött ránk, ami már a csendrendelet hatálya alatt állt. Apám által elrendelt tökéletes csendnek keleltt lennie. Ennek megsértése súlyos szankciókat vont maga után. Így hát ezt a telefont használtuk beszélgetésre paplan alá bújva. A csengetője ilyenkor nagyon hangosnak tűnt a szinte tökéletes csendben. Így csak bekaopcsoltuk a telefont, és óvatosan belesuttogtunk, mire a másik fél felvette. A telefont úgy alkottam meg, hogy ilyenkor a hang a csengőhagszórón jelent meg, nem a kagylóban szólt. Amikor felvettük a telefont, akkor kapcsoltuk át kagylór a hangszórót. Persze ha ekkor nyomtuk mega csengő gombot, akkor meg veszett hangosan belenyivákoltunk a másik fülébe ami igen kellemetlen volt. De mi ezzel nem szivattuk egymást.

Dokumentációk, kapcsolási rajzok:

Telefon két szoba közé