Telefon két szoba közé
(szervizfuzet)
Már régóta nagy vágyam volt egy telefon felépítése két szoba közé. Nagyon régi álom. És persze ezt is szokás szerint roppant sok kísérletezés előzte meg mire felépítettem egyet. Kínkeserves bukások sorozata. Ennek a vágyamnak volt tán az álmodozás része a leghosszabb. Akkor kezdődött amikor még kb. fogalmam sem volt az elektronikáról valamikor 10 éves koromban. Erős vágyat éreztem eme titokzatos rejtett tudománynak a megismerésére , de sajnos senki nem segített. Magam kellett egyedül boldogulnom segítség nélkül. Nagyon irigylem a mai napig azokat akiknek megadatott egy ilyen mentor. Ha lett volna akkor nekem mentorom, lehet már a Holraszállást tervezném.. :)
Ott kezdődött a dolg, hogy az udvaron játszás közben találtunk testvéreimmel egy kidobott játéktelefon széttört darabjait. Az egész készülék szét volt szórva az udvaron, apró darabokban. Megtaláltuk a hangszóróját, párszáz méterrel arrébb az elektronikáját felakasztva egy fára ahonnan lelógott rengeteg telefon vezetéket szétszórva, bokrokra tekerve stb. Nagy izgalommal keresgéltem meg a darabjait, ez amolyan keresgélős játék volt. Már csak egy valami hiányzott. Az ahol bement a hang a telefonba. Nagyon sokáig teljes céltudodatossággal kerestem a telefon mikrofonját. Folyton csak azon járt az eszem vajon milyen lehet az a része a telefonnak ahol bement a hang. Végülis megtaláltam. Még sose láttam ilyet de egyből tudtam hogy ez egy mikrofonbetét. Később megtudtam ez egy elektret mikrofon betét. Egyből az a cél lengett előttem hogy fel kell építenem a telefont a darabjaiból működőképesre. Azonnal elfogadtam a kihívást, kb nulla elektronikai tudással.
Persze makacs állhatatosságom miatt ez sikerült is, de beletellett majdnem egy évtizedbe mire összejött.
A téma még mindig aktuális volt, hiszen apám korán (nekünk korán) este 10kor takarodót fújt, így tilos volt bármiféle beszélgetés vagy zaj vagy pisszegés. Komoly szankciók vártak arra aki megszegte ezt a csendrendeletet. Öcsémmel meg igen szerettünk ebben az időszakban beszélgetni, legfőképp az élet elvont nagy dolgairól. Nem maradt más hátra, megszabotáljuk ezt a rendet. Mi mással, mint egy titkos két szoba közti telefonnal, amit a paplanunk aló is lehet működtetni az éjszaka közepén, suttogva beszélgetve.
Amint látható a négyerű telefonvezetéket úgy használtam fel hogy belőle kettő a tápellátás volt a másik készülék számára, a másik kettő meg oda és visszafelé menő hangjelek. Egy 4.5V-os zsblámpatelepről működött ami az én (fő-) készülékemben volt benne. A két készülék csak ennyiben külömbözött egymástól hogy az enyimben volt az áramforrás és a főkapcsoló (veszély esetén (pl apám közeledik) azonnal le kellett kapcsolni a telefont hogy működésképtelennek mutatkozzék)
Az erősítő mindkét készülékben azonos, az elektret mikrofon belső tranzisztora darlingtonba van kötve egy másik külsővel. Utánna meg a végfokozat következik aminek a kapcsolását egy visszafejtett walkmanból szedtem. Az erősítő hangszórója tulajdonképp a másik készülékben van benne.
A csengőáramkör a már említett általam kifejlesztett "gyors sziréna" típusú modern telefoncsengő hangot adó áramkör. Persze ezt ritkán használtuk maximum nappal, egyébként meg csak beelsuttogtunk a telefonba úgy jeleztünk egymásnak. Mivel a csengőhangszóró ilyenkor az erősítő kimenetére van kötve így ha működésbe hozzuk a telefont akkor nem a kagylóban hanem a csengőhangszóróban hallatszódik a másik fél hangja. Ez a megoldás tökéletesnek tűnt céljainkra. Csengetni se kellett igazából hanem csak beleordítani a telefonba és a másik fél már rögtön vette is fel a telefont.
By Bognár András (2015)