Űvegtechnika

Építsűnk elektroncsövet!

Már igen régi ötletem, általános iskolától kezdve fejembe vettem hogy egyszer építek elektoncsövet vagy tranzisztort. Tökmindegy, csak legyen egy sajátkészítésű aktív alkatrészem. Az elektroncső készítése valahogy egyszerűbbnek tűnt, hiszen az csak pár fém kaszniból áll egy űvegbúra alatt. Aztán amikor sorra nyertem általánosban a kémiaversenyeket, hirtelen igen jó lettem kémiából így a tranzisztor egyszerűbbnek tűnt, hiszen sokféle félvezető vegyűletet ismertem amiből csak egy szép kristályt kell növesztenem. A kémia iránti lelkesedésem hamar alábbhagyott mert szűleim megtiltották érthető okokból az otthoni kísérletezést, így újra a „veszélytelen” fizikához folyamodtam. Tehát elektroncső. Tudtam hogy a szájjal szívott vákuum igen gyenge, mégis megpróbáltam gyógyszeres űvegekbe zárni elektródokat és szájjal leszívás után működésbe hozni. Merő marhaság. Pedig sikerűlt is egy csengőt egy ilyen „szájjal szívott” búra alá helyeznem és tényleg hatásos volt, a folyamatosan működő csengő egészen elhalkult szívás közben. A vákuum nem vezeti a hangot. 16 évesen még sok mindent elképzeltem. Aztán feladtam, inkább építkeztem meglévő alkatrészekből.

Akkor jött a fordulat. Egyik munkatársam (akivel később barátok lettűnk) rendkívűl meglepő dolgot közölt velem, hogy neki sikerűlt otthon házilag elektroncsövet készítenie. Ez nagyon feltűzelt. Vajon hogy sikerűlt? Persze uborkásűveg, epoxival beragasztott elektródok, széttört ízzó mint ízzókatód, eddig minden stimmelt. Az egészet olajba tette hogy a belevegőzést csökkentse a hajszálrepedéseken át, az nagy ötlet, és persze a hűtőgépmotorral való leszivattyúzás is. Két hűtőmotort sorakötve már elég nagy vákuumot tudott előűllítani egy trióda elkészítéséhez meg egy röntgencsőhöz. A röntgennel meg a saját fotólaborjával sikerűlt neki néhány tárgyról használható röntgenfotót készítenie.

Inenntől nincs megállás, ezt le kell kőrözni! Sorra vettem is hát 3 hűtőgépmotort szivattyúnak. Űvegtechnika. Ez a bökkenő. Meg kell tanulnom űveget fújni hogy elkészítsem az elektroncsövem búráját.

Gázpalack + porszívó = méteres nagy láng. Sörösveget is elolvaszt akkora láng. Szép kék nagy lángocskám sárgára vált ha már elkezd olvadni az űvegem. A nátrium tartama színezi ilyenre.

Rockbanda vagy Heavy Metal zenekar is megirigyelhetne.

Egyszerűen elkészíthető még néhány vízcső beleapplikálásával. A nyomáscsökkentő használata erősen javallott visszaégés megakadályozása végett, nehogy ha már kezd kifogyni a gázpalack, életűnk utolsó pillanataképp már csak egy nagy villanást lássunk. Szép zöld kis vízcsappal szabályozható a láng nagysága. Nekem mindenképp a legnagyobb kell csak... :) A cső végének kiképzése nem mindegy milyen, a láng alakját jelentősen befolyásolja. A locsolócső végbe járatokat fúrtam hogy kialakuljon a nekem szűkséges lángforma.

Ha vörösen ízzik már a lángba tartott űvegcső (pipetta vagy fénycső) akkor lapítsuk el a végét és kezdjűk el szájjal felfújni, hogy egy ilyen kis buborék alakujon ki. Közben ne felejtsűk el folyamatosan lángban tartani és forgatni serényen. Így kialakul az elektroncső búrája.

Begyakoroljuk a hermetikusan lezárt űveghegesztést is, illetve a húzás folyamatás amivel csökkenthető az űvegcsövűnk keresztmetszete. A képen két fénycső látható összehegesztve.

Vagy készíthetűnk egy virágot kiégett fénycsőből például asszonynak

Készíthetűnk kűlönféle torz lámpákat vagy lámpaszörnyeket is. A képen látható egy elektroncső dióda, két egymásba forrasztott lámpaszerelvénnyel. Egyik lenne az ízzókatód, másik szál meg az anód. Sajnos lehűlés közben elpattant az űveg, egy alig látható hajszálrepedés jelent meg rajta ahol belevegőzik. Szívócsonkot illik eltörni az ízzó alakítása előtt, vagy ha mégsem, akkor az olvadó ízzót a benne lévő kis nyomás behorpasztja aztán egy nagy pukkanással kidurran.

Kisebb űvegtárgyak megmunkálásához elegendő a forrasztólámpa is. Ezzel kényemesen lehet dolgozni, és nem mellesleg biztonságosabban is. A képen éppen egy felnyitott ízzóra próbálok egy kis kémcsövet ráapplikálni. A lángot érdekes módon a fényképezőgép nem érzékelte.

És végűl az elkészűlt glimmlámpa. Csupán két elektród plusz egy leszívócsonk. Két orvosi pipetta szeletből készítettem el. A felső részre egy buborékot fújtam amibe elcsípéssel vagy lapítással tettem bele egy ízzólámpából kiolvasztott dumet huzalt. Aztán hozzáforrasztottam a másik levágott darabot úgy, hogy közben a másik elektródot becsíptem a két elem közé. Ezt a második csődarabot elvékonyítva alakítottam ki a leszívócsonk végét. Ez csatlakozik majd a vákuumszivattyúhoz.

Kössűk a szívócsonkot a hűtőgépmotorból készített vákuumszivattyúhoz és építsűk össze a kapcsolást a glimmlámpához. A hűtőmotor szívócsonkjára egy kis réz serleg van forrasztva abba meg egy lyukas radírgumi van beleszorítva. Az űveg szívócsonkot a radírgumi furatába erőltetjűk bele hogy szoruljon. Aztán a vákuum mégjobban odaszorítja. Beindítjuk a motort. Kb egy percig szív, mire elérjűk a maximális vákuumot. A rendszer kicsit ereszt, így 10 perc mulva már jelentősen leromlik a vákuum.

Szívócsonk és a glimm „szikraköze” közelről.

És világít! Két helyen is, mert a szívócsonkon keresztűl feltoltam a csőbe egy drótot a búráig, és a feszűltséget a réz serleg és a búra elektródája közé adtam, az eredetileg tervezett glimmlámpa második elektródáját szabadon hagytam. Próbáltam leszúrni de sajnos belevegőzött a leszúrt szívócsonk egy hajszálrepedésen, így bukta volt.

Folytatásban:

Nagyvákuumszivattyú fejlesztése

Getteranyagok alkalmazása

Űvegtechnikai gépek: Automata

űvegfúvógép (a pokoli gép) és oxigénes szúróláng