trafótekercselő

Éppen megérkeztem a garázsomhoz hogy folytassam a csöves erősítő projektemet. Január végi kemény hideg van. A garázsban ha befűtök elektromos ventillátorral a kinti minusz 10 fokos hideget valamelyest enyhíti de a kabátot nem vehetem le, kabátban kell ház barkácsolnom. A ventillátor meg akkora áramot zabál, hogy a villanyóra zajosan pörög tőle szuperszónikus sebességgel. Engem a körülmények nem zavarnak abban hogy amit a fejembe vettem véghez is vigyem. Kemény a fejem.

Nocsak a szomszédban soha nem látott nagyságú jégcsapok nőttek. Nem tudtam megállni hogy le ne törjem a legnagyobbat amelyik ily brutál nagyra nőtt.

Életemben nem láttam még ekkorát, kb a derekamig ér. Pesten ekkora jégcsapok mindig elérhetetlen magasságban emeletes házak tetején nőnek, itt meg az orrom előtt a garázs tetejéről lógnak csak úgy le. Gyerekkori vágyam teljesült be hogy végre leszakíthassak egy ilyen jókora jégcsapot.

Eleget elodáztuk az időt a jégcsapok vizsgálatával, térjünk rá csak a lényegre, amiért vettem a fáradságot e kemény hidegben ide kijönni.

Mint említettem nekiestem megépíteni a 100W-os csöves erősítőmet. Ezt is csak azért mert sikerült 4db 807-es elektroncövet szerezni régi sulimból. Erre épült az egész projekt, ezek nélkül nem állnék neki. A második legfontosabb alkatrész az erősítőből a trafó. A hangfrekvenciás kimenőtrafó ami csatolja a 600V-on nagyfeszültségen működő erősítőt a hangszóróhoz. Ez az alkatrész is igen fontos az erősítő működéséhez, viszont nem akadály hogy ilyen nekem nincsen, mert ezt már elkészíthetem. A többi alaktrészt már gyerekjáték összehozni.

A lehető legprecízebb transzformátort szerettem volna elkészíteni. Immáron elmúltak iskoláskori éveim, másképp állok a dolgokhoz. Dolgozok, garázst vettem a hobbim folytatásához vidéken. Munka mellett szép lassan haladnak a projektjeim. Sajnos igen lassan.

Végre csak elkészült ez a trafótekercselő gép.

Automatikusra terveztem , írtam hozzá egy programot Borland C++-ban DOS alá ami számolja a menetszámokat meg vezérli a motorokat benne. Itt is szintén LPT portot használtam hardver interfészként.

A program két féle célra használható. A trafót le tudja tekercselni és közben megszámolja a meneteket. Felfele is elhet tekercselni vele egy előre meghatározottt beírt menetszámig. Mikor eléri a bekért menetszámot, a tekercselés megáll. Lehet a magnókhoz hasonlóan szüneteltetni is, úgymond "pillanat állj"-t kapcsolni. SPACE gomb leütésekor megáll, újra leütve folytatódik a fel vagy letekerés. Ez azért fontos mert van hogy a huzal leurik a tekercsről vagy beszorul. Ekkor ki kell szabadítani. Mégsem automata mert felügyelni kell a tekercselést.

Az egésznek a legbonyolultabb része a huzalvezető mechanika. Azt szerettem volna elérni, hogy a menetek pontosan egymás mellé kerüljenek rendesen megfeszítve. Így foglalnák el a legkisebb helyet a trafón, és könnyű lenne rétegenként szigetelni is. Több próbálkozásom volt fogaskerék elkészítésére. Sajnos egyik se vált be. Viszont sikerült csigakerekeket készítenem. Két körlapot vágtam ki vaslemezből. Sima falidrótból hajlítottam egy karikát. Az egészet ezzel a nyúlós takonyszerű modell ragasztóval ragasztottam össze. Persze nem a kinyomópisztollyal hanem hőlégfúvóval melegítettem fel az egészet hogy összeolvadjon. Így meglehetősen masszív kereket kaptam ami ige strapabíró. Ha keményen a földhöz vágom se esik darabjaira. Csupa ilyen kereket gyártottam le hogy egy CD játszóból kiszedett motor fordultazsámát lassítsam le kellő lassúra. Ez húzta volna a tekercselőhuzalt fel és le. Sajnos a mechanika csúszott meg néha beragadt. Lehet alaposabban meg kellett volna zsíroznom. A befőttes gumik meg nagyon hamar elszakadtak. Így az egész nem vált be. Pedig ha bevált volna, akkor minden teljesen automatikusan működött volna. Csak a menetközi szigetelést kellett volna kézzel feltennem.

Így is sikerült a transzformátort elkészítenem az erősítőhöz. Kissé körülményesebben, de sikerült. És az erősítő is működött.