Teljes monitor kapcsolása (felrobbant)
(television)

<<vissza              előre>>

Monitorkísérlet Cél egy számítógépes monitor megépítése volt. Részben normál PC-re akartam amit éppen beszereztem (frissen kukáztam) és nem volt hozzá monitor (legelső számítógépem). Másrészt meg később terveztem saját számítógép építését ahhoz is kellett. Persze semmilyen monitorom nem volt miért is lenne akkor, és ez oly nehéznek tűnt egyet beszerezni. Építsünk hát monitort. Persze mire befejeztem, a projekt átértékelődött, lett monitorom. Így már csak a kísérleti számítógépemhez kellett egy. De először a cél az volt hogy rá lehessen kötni a monitort VGA 60Hz-es kimenetére, és vegye a rendes 50Hz-es TV szabványú jelet is egyszerre (CCIR). Volt junoszty TV-m az is szóba jött hogy átalakítsam. De ha azt szétbarmolom , bajba kerülnék apámnál. Így inkább építek egyet. Guberált alkatrészem volt bőven, így neki is álltam. A képcsövet a sulimban találtam épp lomtalanítás volt amikor a konténerben megláttam egy szép Samsung kis tévét félig szétboncolva. A képcsöve teljesen kompatibilis volt a junosztyéval, bele is próbáltam és hát sokkal szebb volt a képe! Egyedül az eltérítő tekercs nem volt kompatibilis de ezt megoldottam könnyen. Ez volt az alkatrész ami köré elkezdtem felépíteni a monitoromat. Pár lécből meg furnér lemezből építettem neki egy deszkamodell szerű alapot amire felszereltem ezt a képcsövet. A képcső alatti furnér lemezre építettem fel a képcsövet meghajtó áramköröket. Úgy gondoltam a problémát hamarabb megoldom elektroncsövekkel mint tranzisztorokkal mert több anyag állt rendelkezésemre csöves tévékről mint tranzisztorosokról. Hónapokon át építettem a részegységeket és részenként ellenőriztem , mértem az oszcilloszkópommal, meg amim volt azzal. A végén összeépítettem a fenti kapcsolást teljesen az alaplapra. Készen lettem. Bár én is készen voltam a sok kialvatlan éjszakába nyúló méregetés, kísérletezgetés miatt. Főpróba következett. Feltettem az egész cuccot a kilövőállványra, azaz az asztalomra. Gyújtás előtti pillanatokban még mindent gyorsan utoljára végigellenőriztem, átbogarásztam az áramköröket, semmi ne ér össze aminek nem kell meg stb. Az összes létező műszeremet bekapcsoltam és bedugdostam a készülékbe. Bekapcsoltam az oszcilloszkópomat ami szépen felbúgott. Minden készen állt az indításra. Visszaszámoltam magamban. 3, 2, 1, Indítás! Kapcsoltam a főkapcsolót. Szépen kezdtek felizzani a csövek a készülékemben. Ez az emelkedünk! Emelkedünk! Azaz ahogy szép lassan a csövek vették fel az áramot úgy a műszereken az értékek emelkedtek lassan. Úgy bennem is az ütő, egyre gyorsabban vert a szívem. Hiszen most elég nagy feszültségek fognak előállni. Nagyon halkan de egyre erősödően elkezdtem hallani azt a tipikus 15kHz-es sípolást ami az eltérítő fokozatból jött. Biztató volt. Kicsit gyanús volt hogy a PL500-as cső anódja néhány helyen kis foltokban vörösen izzani kezdett. Nem baj bébi, ez most lehet hogy fáj neked, de most küzdened kell - adtam ki a parancsot kegyetlenül. BUMM Hatalmas robbanás rázta meg a szobámat. A PL500-as cső kb. egy 100W-os izzó fényerejével világított. De csak egy villanás erejéig, aztán kimúlt. A csavaros bakelit tokba zárt biztosíték lelőtte csavaros kupakját és tengernyi izzó üveg és fémszilánkot szórt szét egy nagy csóvában. Mivel éppen közel hajoltam, a csóva néhány darabja csak pár centire repült el a szememtől, éppen hogy csak kikerülte pofámat. Csoda hogy nem talált el, megvakulhattam volna. Nem véletlenül tettem a biztosítékot éppen ilyen zárt tokba mert már voltak felrobbanó biztosítékaim és tanultam az esetekből, de úgy néz ki tévedtem. Képes volt ezt is felnyitni a robbanás ereje hasonlóan egy petárdához. Megrémülten kővé válva álltam mint egy kilövés után éppen megsemmisült rakéta előtt. A megsemmisült PL500-as csövet szétboncoltam, és arra jutottam hogy a katód és a fűtőszál között ívfény alakult ki. Ez zárlatot okozott, összehegesztette a katódot a fűtőszállal, és így a csőre rákerült a teljes hálózati feszültség ami lavinaszerűen tovább égette a csövet. Eldöntöttem hogy soha többé nem próbálok meg elektroncsövekből monitort vagy tévét építeni. Hanem helyette tranzisztorokkal fogom a kísérletezést folytatni. A képcsövet kidobtam mert egy igen kicsi képcsövet sikerült szereznem amivel folytattam a kísérleteket. Az egész cuccot szétbontottam. A képcsövet mivel már nem volt hely öcsémnek adtam hogy törje össze. Mondtam neki hajítsa hátra a betonon. Azért hátra hogy nehogy szemébe repüljenek a szilánkok. Én meg távolról figyeltem. Meg is tette, izomból hátrahajította és paff szétpukkadt. Nagyobb durranásra számítottam meg nagyobb szilánkszórásra, de ahhoz képest igen békésen tört össze. Ég veled - gondoltam , és lezárult egy fejezet. Ez volt eddigi legbalul elsült kísérletem, pedig már túl vagyok ennél több veszélyesebb kísérleten is.

Vissza a tartalomjegyzékhez