Tápegységek

Mindig is komplett készüléket akartam építeni, nem annak darabjait bedobozolni. Komplett erősítőt, komplett rádiót. Ezeknek a megépítését mindig a kísérletezés előzi meg, ezek még nem készülékek, csupán már működő drótgubancok ami szól. Azt hogy ezeket kísérleti áramköreimet működésbe hozzam labortápra van szükségem. Az ötletet a "rádióamatőrök műhelykönyvéből" vettem. Amíg ezt a könyvet még nem vettem meg a piacon nem is gondoltam ilyesmi tápegységre csupán kísérletezési célból.

Mivel ez volt a gyökere minden kísérletem megkezdésének, rögtön labortápot akartam építeni. Ez elsőre persze nem ment.

Egy hosszú majdnem egy éves időszak kezdődött meg az életemben, kb tizenéves srácként aki még tökre nem ért az elektronikához. Az első labortáp kísérleteim mind felrobbantak. Persze ezekre számítva mindig megépítés után úgy dugtam be a konnektorba a villásdugójukat hogy fedezékbe vonultam egy hosszabbítóval a kezemben az íróasztalom alá. A kísérleteket nagy titokban végeztem ugyanis ha lebukok hogy a 220-at (akkor még 220V volt de csak volt...) kísérletekre használom, komoly büntetést kaphattam volna szüleimtől akik szigorúan tiltották a kísérletezéseimet.

Az első kb tíz készülékem óriási durranással előbb utóbb kimúlt. Ami már 10 másodpercig működött az már kész csoda volt. És ezek után volt kedvem tovább próbálkozni? Persze, hogyne. Kemény a fejem nagyon, ha valamit beleveszek akkor semmi sincs útban.

Így nem véletlenül őrzöm első sikeres kísérletemet ami már valóban működött, hiszen akkor az nekem óriási glóriát jelentett. És így mély érzelmek kötnek hozzá.

Gyerekfejjel nem tudtam mi az hogy alulméretezett transzformátor, meg hogy rádió demodulátor diódát ne használjak a 220V közvetlen egyenirányítására. Érdekes módon ezek orosz elektroncső demodulátor diódák voltak. Egy cső meg nagyfeszültségen működik, simán bírja a magas feszültségeket. Bírták is, de csak egy rövid ideig, aztén leégtek ezek a csövek nagy villanással. Szoval nem értettem mi lehet a gond.

Amikor már EZ80-as egyenirányító csövet tettem a készülékembe akkor az mág működött rendesen. Csak ebből a csőből nekem ez az egyetlen volt, és vigyáztam rá mint a hímestojásra. Akkor még nem tudtam melyik sziliciumdióda bírja a 220-at egyenirányítani, mert amiket próbáltam azok nagy villanással elporladtak mind. Egyedül csak az EZ80 cső volt a jó megoldás. Később a Köki csövipiacon mondták nekem hogy az 1N4007-es dióda jó erre a célra. Ki is akartam cserélni rögtön a csövet a tápomból szilicium diódára. Szerencsére nem tettem hanem egy teljesen új tápegységet kezdtem el építeni helyette, és ez meg megmaradt emlékbe, mint első áttörésem jelképe.

Ahogy sokasodtak a kísérleteim, mindig felmerült újabb és újabb igény tápegység építsre.

Létre akartam hozni egy de-luxe verziójú mindent tudó tépegységet elektroncsöves kísérletekhez. Meg egy kisfeszültségűt is tranzisztoros kísérletekhez.

A nagytudású csöves táp nem tartalmazott elektroncsövet, viszont sokféle tápfeszültséget elő tudot állítani. Sokféle fűtőfeszültséget meg 150V , 320V és 640V egyenfeszültséget tudott adni.

A tranzisztoros tápomat igen strapabíró junoszty tévé hálózati transzformátorából készítettem. 12V és 24V -ot tudott.

Egyszer csak lett nekem igazi csöves hálózati leválasztó trafóm. Rögtön építettem belőle egy normális már kevésbé veszélyes tápegységet csöves kísérleteimhez. Ez csak annyiban külömbözik a többi táptól hogy a csövek számára létrehozott anódfeszültség immáron leválasztott a hálózatról. Azaz csak akkor ráz meg (de rendesen) ha mind a két pólusához egyszerre hozzáérünk. De ennek kisebb az esélye mint hogy csak az egyikhez.

Dokumentációk, kapcsolási rajzok:

Első tápegység

Tápegység elektroncsöves kísérletekhez

Tápegység elektroncsöves kísérletekhez (immáron leválasztott)