Első Rádióm
Volt egyszer egy álmom. Hogy rádiót építek, és szól és szól és szól... Többször megálmodtam ezt. Nem tudom honnét jött ez az álom, tán villanyszerelő nagyapám ihlette bennem, hiszen ő bármilyen elromlott rádiót vagy tévét vagy akármilyen elektronikus dolgot csodálatos módon működővé tudott varázsolni. Többször előfordult hogy a játék tankomat ha jól földhőz vágtam és elszakadtak benne a drótok, mindig helyre tudta hozni, de még akkor is ha kiváncsiságból csak úgy kitépkedtem sorra őket. Dehát én csak teszteltem melyik drót mire való. Én is olyan űgyes akarok lenni mint nagyapám! Nem, én még túl is szárnyalom őt, a szemétből felépítek egy komplett rádiót! Lazán lehettem akkor szájhős, hiszen nem tudtam még hány álmatlan éjszakát és hány áraműtést meg egyéb kellemetlenséget takar ez a kijelentésem.
A misztikus rádióhullámok, ahogyan a bácsi hangja a semmin keresztűl átjön mindig is foglalkoztatott. Meg úgy általában a megfoghatatlan dolgok. Hogy a rádióhullámokat nem is kézzel, de foghassam, ehez rádiót kellett építenem.
És most a fúrásnyomokkal tarkított asztalomon ahova néha éjszakába nyúló végelátatatlan kísérletezések sorai közt lebukott a fejem, itt hever az első rádióm.
A fadobozt gyorsan összetákoltam hozzá csak hogy legyen valami rádió kinézete, kűlömben a környezetemben nem értik mit csinálok netán még őrűltnek néznének. Kinyitva elénk tárulnak a benne rejlő kincsek. Ez a készűlék is pákával összeolvasztgatott műanyag lemezre épűlt, úgy találtuk még egy építkezés után hagyva, valaminek a zsaluzására használhatták. Rögtön elénk tárul a hálózati trafó, a PCL82-es végcső, meg a tekercskészlet, jól láthatóan három középhullámú tekercs van feltekerve egy papírhengerre.
Íme látható hogy ez egy egyenesvevő, EF80-as csőből épített audion fokozattal, és egy PCL82 tévé csőből készített hangvégfokkal. Hangszórója valami orosz rádióból van, a hálózato trafót egy régi vetítőgépből szedtem ki, és abból tekertem. A hang kimenő trafó eredetileg Junoszty tévé képkimenője volt amit teljesen áttekertem. Eltelt néhány napig feltekerni. Valameny oknák fogva felcseréltem az audion cső helyét a kimenőtrafóéval, már nem emlékszek miért, valószínűleg így kevésbé búgott a készűlék. A végcső mögötti alumínium lemez is búgás csökkentés végett kerűlt be árnyékolás képpen. A végcsövön lévő tekercs ami le van testelve a sípoló gerjedés ellen van. Ha ezt leszedjűk akkor a végfok gerjed. Ezt a trűkköt nagyapám csöves rádiójából lestem el. Addig mindenféle negatív visszacsatolással kűzdöttem ellene, és még így se lett elég stabil a végfok és még torzítása is lett. Hogy mi okozza ezt a fajta gerjedést, az a mai napig nekem rejtély, főleg hogy eredeti helyéről, a tévéből kiszedve nem volt ilyesfajta árnyékolás a csövön. És ott nem gerjedett ezek szerint.
Egy egész nyáron át kűzdöttem ezzel a rádióval. Meg még egy keveset a következő nyáron is. Szinte állatorvosi ló volt ez a kapcsolás, mindenfajta hiba, gerjedés, búgás és egyéb hibák kijöttek rajta. Átkozott egy szerkezet. Sokszor el is átkoztam. De aztán mindig sorra rájöttem a hibákra, eszement sok kísérlet után. Ezen a rádión tanultam meg a rádiótechnikát.
Belső huzalozás pókháló. Itt most lebuktam. Eredetileg teljesen elektroncsöves készűléknek terveztem, egy hangoltkörrel. Aztán kísérletképpen a kép bal felső sarkában látható kéttranzisztoros RF előerősítőt csak úgy hozzácsaptam. Antennakörbe tettem egy lapos középhullámú szűrőt amit a vevendő sáv közepére hangoltam (érzésre). Ennek a jele megy az rá az eredeti egyhangoltkörös audionos kapcsolásra. Így az érzékenysége megnövekedett és a már csak 2 adón kívül bejön vagy 4-5 adó. Ezek közűl csak a Kossuth magyar, a többi helyen nagyrészt szlovák adók karattyolnak. És így eltűnt a Kossuth alatt halkan szóló szlovák adó is azaz a készűlék szelektivitása is növekedett. Megérte a kísérlet, sokat tanulhattam belőle.
Amint látható a műanyag lemezből összeolvasztgatott vázba kénytelen voltam később az árnyékolás miatt háztartási alufóliát beleragasztani. Kűlömben erősen búgott meg összevissza gerjedett. Erre is nehezen jöttem rá hogy az árnyékolás mennyire fontos. Nem véletlenűl vannak a régi rádiók alvázai fémből, árnyékolási szempontok miatt. Csak ezt akkor nem tudtam. Sajnos az otthoni keretek közt nem fordult elő alumínium lemez csak ez a műanyag ebből voltam kénytelen építkezni. A készűlék tápegységét az alufóliás árnyékoláson kívülre tettem. A hálózati trafóra nem fért fel a fűtéskör táplálásán kívüli nagyfeszűltségű tekercs (meg idegem nem volt megtekerni azt) így hát a bejövő hálózati ~230V -ot közvetlenűl egyenirányítottam 4db sziliciom IN4007-es diódával. Így a készűlék bármely részéhez hozzáérve ráz, igen veszélyes. Mégis mennyit nyúlkáltam bele tekergetni a belső szerveit. Párszor megrázott de hát túléltem. Tudom volt aki belehalt ebbe, de engem a rádiótechnika halálosan érdekelt. A szilicium diódáknál két kondenzátor RF áthidalást végez, gyakorlatilag a konnektorba földeli az antenna tekercs másik végét. Az audion visszacsatolása egy nagy beépített éppen középen látható potenciométerrel végezhető el. Ezen kívül az antenna hosszával is lehet variálni az audionnal, olyan hosszúre húzom ki az antennát hogy épp ne gerjedjen be az audion. Ilyenkor földöntúli ropogó recsegő sípoló mindenféle zaj jön a készűlékből. Fixre állítottam a készűléket csak a Kossuth vételére, nem volt értelme máshova állítani mivel több magyar adó nem is jön be rajta. Így fix az audion visszacsatolása is meg a hangoló forgókondenzátorja is. Akkoriban még terveztem neki klső forgatógombot de emiatt nem valósítottam meg. Csak egy hangerő szabályzó kerűlt kívűlre.
Dokumentációk, kapcsolási rajzok:
By Bognár András (2015)