Első áramköreim
Már mindenfélét építettem kb. általános iskolás korom óta, mégsem volt egy normális működő áramköröm sem. Avagy nagy volt bennem az akarás, tudás mégsem volt. És nem volt aki segítsen persze. Próbálkoztam telefont építeni rossz magnókból, rádiót, ami sose szólalt meg, meg erősítőket, hangosbemondókat. Ezek akkor még csak úgy "legózások" voltak, kisebb ismerkedések a technikával.
A piacon gyakran mentem oda érdeklődéssel az eladóhoz ahol szétbuherált rádiók alkatrészeit árusították, tranzisztorokat, ellenállásokat, meg egyéb bontott alkatrészeket. Ott szóba elegyedtem többször is az eladókkal, mert nagy gurut láttam bennük hogy mindezekhez értenek, de mindig csalódtam. Viszont az egyik eladott nekem egy "Rádióamatőrök műhelykönyve" című könyvet több régi 70-es évekbeli rádió-tévé szervízkönyvvel együtt elég olcsón.
Ez a "Rádióamatőrök műhelykönyve" az eladó által melegen ajánlott könyv volt az első könyv ami megindította rádiós pályámat, hogy felfedezzem az elektronika világát.
Ebből a könyvből merítettem első kapcsolásaimat, első labortápok, erősítők, műszerek, stb.
A könyvből megértettem hogy először labortápot kell nekem építenem hogy elvégezhessem a könyvben lírt kísérleteket.
Így készült el első labortápom. Kartonpapírra építettem fel az egészet és kartonpapírból készítettem neki dobozt is. Célja volt hogy megismerjem a rádiók és erősítők világát, olyan kb 12 évesen. Sajnos kezdetektől fogva tapasztaltam hogy a legtöbb kapcsolást ki se tudom próbálni mert nincs meg hozzá minden alkatrészem. Így erősen a saját fantáziámra voltam utalva hogy átalakítsam a kapcsolásokat olyanra hogy azt meg is tudjam építeni. Így lett hogy az EZ80-al megépített labortápomban a fűtőfeszültséget előállító trafót használtam feszültség felezőnek. Ugyanis az EZ80-as csövet olyan kétutas egyenirányítású tápegységhez tervezték amiben a transzformátornak két azonos szekunder tekercse van. Iyet esélytelen volt számomra szerezni. De sebaj a problémát megoldottam. A trafót egy orosz VL-100-as mini TV-ből szedtem aminek középleágazású prímer tekercse volt 110V/220V-ra. Így ezt feszültségfelezőnek tudtam használni az EZ80-as cső meghajtásához. Sajnos így veszélyes lett a táp amit kezdetektől fogva nagy gonddal kezeltem. A táp minden része erősen rázott, mert közvetlen összeköttetésben volt a hálózati feszültséggel.
A hálózati kábelt többerű falidrótból készítettem magam, a dugót meg egy utcai csövitől vettem a Kökin, azt forrasztottam rá.
Az egész áramkört nem a hagyományos csöves szerelésűre, hanem nyomtatott áramkört utánzó szerelésűre építettem meg vastag doboz kartonpapírra. Varrótűvel készítettem furatokat a kartonra és abba szúrtam bele régi csövestévékből kitermelt alkatrészeket. Ezeket nem vettem hanem lomtalanításkor talált tévéket szétbontottam és az alkatrészeket eltettem.
Csőfoglalatokat egyszerűen kidobtam hogy "mihasznuk". De most kellett egy. Hát kartonpapírból készítettem egyet és technokollal beragasztottam az alaplapra.
A foglalat érintkezőit alumínium meg réz lemezkékből hajlítottam, és papírcsővel szigeteltem el egymástól őket.
A bekapcsolást egy ízzó jelzi. Fontos ez, mert ez figyelmeztetés arra hogy a készülék most ráz. Külömben képes volnék belenyúlni az eréntkezőibe amik agyos is csaphatnak.
A kijövő feszültségeket ezekre a csavarokra vezettem rá. Innen csiptetővel vittem tovább a kísérleti készülék felé.
Fűtő előtét ellenállás. Ez azért kell mert a trafót nem akartam áttekercselni az EZ80-as cső 6.3V-os fűtőfeszültségéhez. Helyette hajszárítóból szedett ellenálláshuzalból előtétellenállást tekercseltem magam.
A készüléket muszáj volt bedobozolnom mert részben féltem tőle hogy vagy véletlenül hozzáérek és megráz, vagy az a marharégi kondenzátor netán fel akarna robbanni vagy ilyesmi történne. Mégiscsak jobb ha csak egy helyen ráz.
A készüléket nem bontottam szét hanem sokáig őriztem mint jelét az első komolyabb áttörésemnek az elektronika terén. Természetesen máig megvan és működik is.
Ez a második "komolyabb" áramköröm. A tápegységgel nagyon sokat szívtam, amit az előbb bemutattam az már a sokadik kísérlet, a többi sorra felrobbant. Kb 5. kísérletre sikerült. Mindig összeért valami vagy nem megfelelő alkatrészt tettem bele és nem bírta a nagy feszültséget vagy áramot. PL próbálkoztam rádió demodulátor diódákkal is a 220-at egyenirányítani. Hatalmasat robbantak azok. Persze honann tudtam volna mindezt és csak utoljára jöttem rá mi volt a gond ha senki nem volt aki segítsen ?
Az astabil multivibrátort amit a "Rádióamatőrök műhelykönyvéből" néztem ki elsőre működött.
Csak összekötöttem az előbbi labortápommal és máris működött. A kimenetére kötött hangszóró sípolt, a környezetben lévő összes rádió visított, szoval le voltam nyűgözve.
Rögtön kapott is egy szokásos kartondobozt tőlem annak jeléül hogy meg vagyok vele elégedve és "működik". Ami nem működött az ment újra a levesbe.
Ugyanaz a kartonpapíros szerelés mint a tápegységnél
A cső szintén kartonpapír csőfoglalatban. Tűzveszélyes? Lehet. Bár még nem gyulladt ki kísérleteim során.
Kevsebb alkatrész is elég lett volna bele, de sok alkatrészem nem volt így a hiányzóakat több darabból tettem össze. PL sorba kötött ellenállások és kondenzátorok előfordulnak az előírt értékek megvalósításához.
Először nem volt pákám, meg forrasztani nem tudtam. Akkoriban a drótokat csak úgy odacsavartam az alkatrészek lábaihoz. Ugyanígy nézett ki az is . Csak egy idő után a korrózió megette ezeket a kötéseimet és nem működtek az áramköreim. Miután kaptam villanyszerelő nagyapámtól pákát, átforrasztottam ezeket a kötéseket. Így lehet hogy a mai napig működik.
By Bognár András (2015)